Ezt a megaláztatást!
Kedves Naplóm!
Segíts nekem! Higgyek
Adam-nek? Megéri? Annyi kérdés van a fejemben. Ki tehette ezt? Csak is olyan,
aki ismer engem. Vagy nem, de rosszat akar nekem. Viszont azt nem értem, hogy
miért akarná valaki ezt? Nem tudják, hogy szerelmes vagyok belé. Ha mégis,
akkor honnan? Nem, biztosan nem. Legalábbis remélem…
Most nem tudom tovább írni a naplóm. Túl zavarodott vagyok.
Jobb lesz, ha várok holnapig, és beszélek vele. Mi van, ha észrevették, hogy mostanában beszélget velem és irigyek? Aki ezt tette tuti lány volt. Lehet
nem kellene ezzel foglalkoznom. Aludnom kellene. Istenem
annyira aranyos, hogy írt nekem! Azt mondta meg akar ismerni.
Hát ismerjen, semmi akadálya!
***
Hétfő 7:40. Brr… Brr… Csörög az ébresztőm. Kinyomtam a
telefonom, és felpattantam az ágyból. Teljesen kipihentem magam, ráadásul szépet
is álmodtam. Már annyira belezúgtam, hogy vele álmodtam. Méghozzá azt, hogy
járunk, és boldogok vagyunk együtt. A suli összes lánya irigy volt rám. Sajnos
ez csak egy álom. Pedig milyen jó lett volna, ha igazából megtörténik! Gyorsan
megmostam az arcom, és a fogam, feltűztem a hajam, felöltöztem, egy kis
parfümmel befújtam magam, és lementem reggelizni. Anya mivel dolgozik, és nincs
itthon, ezért egyszerűbb reggelit eszem. Elővettem a tejet, és a müzlit. Mikor
megettem, elkészítettem a szendvicsem, a palackomba friss vizet engedtem.
Elbúcsúztam Coco-tól, majd elindultam a suliba.
Út közben zenét hallgattam, ami teljesen felvidított, és megnyugtatott. Nem is gondoltam Bellára mind addig, amíg meg nem láttam a suli ajtajánál. Ő meg akart ölelni, mintha minden rendben lenne, de én nem engedtem, elmentem mellette. Fél szemmel láttam, hogy mit csinál. Mit ne mondjak, szépen lecserélt. Most a suli ribancaival barátkozik. Hát gratulálok! Ráadásul hogy néz ki? Undorító. Teljesen megváltozott.
A suliban leültem a tanterem elé, és vártam, hogy becsöngessenek. Ekkor leült mellém teljes nyugalommal Adam.
-Szia!
-Szia. –csillant fel a szemem
-Haragszol még rám?
-Nem is haragudtam, csak rosszul esett, amit láttam. –mosolyogtam
-Rosszul esett? Miért? –vigyorgott
-Hát...
-Igen?
-Rosszul esett, mert… Nincs közöd hozzá.
-Na de…
Istenem! Úgy megölelném! Annyira aranyos!
-És mond. Mit keresel itt? –kérdeztem
-Szerettem volna tudni, hogy haragszol-e. Látni akartalak. Akkor hiszel nekem?
-Látni akartál? Igen hiszek.
-Igen. –nem mert a szemembe nézni
-Egyébként van egy tippem, hogy ki volt a tettes.
-Kicsoda?
-Szerintem Bella Carter. Haragszik, és irigykedik rám, amiért beszélgetsz velem. Le is cserélt a suli főribancaira.
-Végül is nincs kizárva. Csak hogy törte fel? Irigykedik, mert te szebb vagy mint ő, és veled szívesen beszélgetek.
Erre nem tudtam mit mondani, kicsit elpirultam.
-Lenne kedved ma velem ebédelni? Persze suli után. –reménykedve nézett rám
-Miért is ne. –mosolyogtam
-Akkor szuper. Köszönöm! Aranyos vagy! Most viszont megyek, nemsokára csöngetnek! Szia.
-Szia! –intettem
Elhívott ebédelni! Ez többet jelent a semminél! Vagy csak én képzelődöm már össze-vissza? Minden esetre jobb, ha abbahagyom a vigyorgást, mert még jobban hülyének néznek.
Út közben zenét hallgattam, ami teljesen felvidított, és megnyugtatott. Nem is gondoltam Bellára mind addig, amíg meg nem láttam a suli ajtajánál. Ő meg akart ölelni, mintha minden rendben lenne, de én nem engedtem, elmentem mellette. Fél szemmel láttam, hogy mit csinál. Mit ne mondjak, szépen lecserélt. Most a suli ribancaival barátkozik. Hát gratulálok! Ráadásul hogy néz ki? Undorító. Teljesen megváltozott.
A suliban leültem a tanterem elé, és vártam, hogy becsöngessenek. Ekkor leült mellém teljes nyugalommal Adam.
-Szia!
-Szia. –csillant fel a szemem
-Haragszol még rám?
-Nem is haragudtam, csak rosszul esett, amit láttam. –mosolyogtam
-Rosszul esett? Miért? –vigyorgott
-Hát...
-Igen?
-Rosszul esett, mert… Nincs közöd hozzá.
-Na de…
Istenem! Úgy megölelném! Annyira aranyos!
-És mond. Mit keresel itt? –kérdeztem
-Szerettem volna tudni, hogy haragszol-e. Látni akartalak. Akkor hiszel nekem?
-Látni akartál? Igen hiszek.
-Igen. –nem mert a szemembe nézni
-Egyébként van egy tippem, hogy ki volt a tettes.
-Kicsoda?
-Szerintem Bella Carter. Haragszik, és irigykedik rám, amiért beszélgetsz velem. Le is cserélt a suli főribancaira.
-Végül is nincs kizárva. Csak hogy törte fel? Irigykedik, mert te szebb vagy mint ő, és veled szívesen beszélgetek.
Erre nem tudtam mit mondani, kicsit elpirultam.
-Lenne kedved ma velem ebédelni? Persze suli után. –reménykedve nézett rám
-Miért is ne. –mosolyogtam
-Akkor szuper. Köszönöm! Aranyos vagy! Most viszont megyek, nemsokára csöngetnek! Szia.
-Szia! –intettem
Elhívott ebédelni! Ez többet jelent a semminél! Vagy csak én képzelődöm már össze-vissza? Minden esetre jobb, ha abbahagyom a vigyorgást, mert még jobban hülyének néznek.
***
A harmadik óra után Belláék szembe jöttek velem a folyosón.
Úgy néztek rám, mint akit ki akarnak nyírni. Bizonyára elterjedt a hír a
suliban, hogy Adam-el fogok ebédelni, kitudja hol. Mikor már elég közel értek
hozzám, Bella fogta magát, és leöntött a kezében lévő kávéval és úgy tett mintha
véletlen lett volna. Szánalmas egy teremtés, legszívesebben megtéptem volna.
Gyorsan berohantam a mosdóba, mert mindenki rajtam nevetett. Szuper! Hogy
szedem ezt ki a felsőmből? Így nem mehetek Adam-el. Muszáj lesz lemondanom. Meg is keresem, és beszélek vele.
Nem kellett sokat keresnem, ahogy kiléptem a mosdóból, majdnem neki mentem.
-Hé Ana! Veled meg mi történt? –kérdezte
-Bella leöntött kávéval „véletlenül”. Sajnálom, de így nem mehetek veled.
-Ne szórakozz! Haza kísérlek, átöltözöl, és mehetünk is.
-Ha már haza kísérsz, nekem jobb ötletem van. Mi lenne, ha pizzát rendelnénk? –mosolyogtam
-Benne vagyok!
-Jut eszembe. Lehet, haza kéredzkedek. Nem szeretnék még két órát így végig szenvedni!
-Ez jó ötlet! Akkor viszont add meg a címed, és oda megyek majd hozzátok órák után.
-Rendben!
Elővettem tollat, és papírt, leírtam a címem, és odaadtam neki.
-Tessék. Akkor várlak. –nyújtottam a papírt
-Szuper! Mindenképp megyek. Szia! –mosolygott
-Szia!
Ma eljön hozzánk! Ezt el sem hiszem. Megyek, és elkéredzkedek, teljesen gáz ahogy kinézek. Bekopogtattam a tanáriba, beszéltem az ofőmmel, aki szerencsére megértett, és elengedett. Haza siettem, lefürödtem, átöltöztem egy normálisabb ruhába, és Coco-t ölelgetve vártam, hogy jöjjön.
Vártam… vártam… Már 16:12. Nem fog jönni. Ezt megint elszúrtam!
Nem kellett sokat keresnem, ahogy kiléptem a mosdóból, majdnem neki mentem.
-Hé Ana! Veled meg mi történt? –kérdezte
-Bella leöntött kávéval „véletlenül”. Sajnálom, de így nem mehetek veled.
-Ne szórakozz! Haza kísérlek, átöltözöl, és mehetünk is.
-Ha már haza kísérsz, nekem jobb ötletem van. Mi lenne, ha pizzát rendelnénk? –mosolyogtam
-Benne vagyok!
-Jut eszembe. Lehet, haza kéredzkedek. Nem szeretnék még két órát így végig szenvedni!
-Ez jó ötlet! Akkor viszont add meg a címed, és oda megyek majd hozzátok órák után.
-Rendben!
Elővettem tollat, és papírt, leírtam a címem, és odaadtam neki.
-Tessék. Akkor várlak. –nyújtottam a papírt
-Szuper! Mindenképp megyek. Szia! –mosolygott
-Szia!
Ma eljön hozzánk! Ezt el sem hiszem. Megyek, és elkéredzkedek, teljesen gáz ahogy kinézek. Bekopogtattam a tanáriba, beszéltem az ofőmmel, aki szerencsére megértett, és elengedett. Haza siettem, lefürödtem, átöltöztem egy normálisabb ruhába, és Coco-t ölelgetve vártam, hogy jöjjön.
Vártam… vártam… Már 16:12. Nem fog jönni. Ezt megint elszúrtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése