Tizedik rész

Kételyek közt

Mikor becsukódott az ajtó Adam háta mögött, felcsillant szemmel magához vont. Az arca közeledett az enyémhez, majd ajkunk egymáséra tapadt, és heves csókcsatába kezdett. A szívverésem gyorsult, és éreztem, hogy az övé is. Zihálva szétváltunk egy pillanatra, ameddig levette rólam a felsőt. Ledöntött az ágyra, és újra csak csókolt, tüzesen, mintha az élete múlna rajta. Aztán a számról levándorolt a nyakamra, majd végig csókolgatta a hasamat is. Gyorsan levettem róla a pólóját, és végig simítottam izmos felsőtestén. Magamhoz szorítottam, és beletúrtam selymes hajába. Már épp a nadrágunk gombját gomboltuk volna ki, de az ajtón kopogtak.
- Ezt nem hiszem el. Ki lehet az már megint? –hitetlenkedtem
Felkaptam a pólóm, megigazítottam a tincseim, mély lélegzetet vettem, ránéztem az ágyamon ücsörgő félistenre, és kinyitottam az ajtót. Anya állt ott, és kérdő pillantást vetett az ágyamról éppen feltápászkodó fiúra.
- Anya, mit szeretnél itt? –sóhajtottam
- Először is, sziasztok. Másod részről pedig… Adam? –megköszörülte a torkát- Újra itt? Kicsim jó ötlet ez azok után, amit meséltél nekem?
- Nem az történt, amit hittem. Legalábbis hiszek Adam-nak.
- Jó, de akkor megtudhatnám én is, hogy pontosan mi volt? Mert nekem ez így nagyon fura Ana.
- Persze anya, majd mindent elmesélek, és akár Adam is elmondhatja, de nem most. Szeretnék vele kettesben maradni, ezt apának is mondtam már. Miért jön hirtelen mindenki ide? Már csak Coco hiányzik a sorból. Tényleg hol van?
- Lent játszik vele apád. Akkor mi most Augustus-al elmegyünk valamerre. Coco-t is visszük. Tiétek az egész ház, de ne tessék rosszalkodni! –kacsintott
- Jól van anya! Sziasztok! –csuktam be az ajtót
- Úgy tűnik szabad a pálya. –incselkedtem Adam-mel.
- Aminek nagyon örülök! –megölelt, és megcsókolt
Most sokkal gyengédebb volt, és nem sietett sehová. Kigombolta a nadrágom, és lecsúsztatta a lábaimon, közben végig simított a bőrömön. Beleborzongtam. Ő is levette a nadrágját, felegyenesedett, belenézett a szemembe, ekkor hirtelen belém nyilallt egy szörnyű érzés.
Mi van, ha ő csak ezt akarja tőlem, és aztán dob? Nem lehetek ilyen könnyűvérű. Folyton csalódnom kell magamban is. Anya nem ezt tanította nekem.
Újra megcsókolt, de én nem csókoltam vissza, el akartam tolni magamtól, de erősködött, és magához szorított. A nyakam csókolgatta, a keze a melltartóm kapcsához vándorolt. Ki akarta kapcsolni, de én megfogtam a kezét, és levettem magamról. A könnyeim már rég patakokban folytak az arcomon, amit ő természetesen nem vett észre.
- Adam nekem ez nem megy. Kérlek, menj el. –roskadtam össze
- Mi történt Ana?
- Semmi, kérlek, menj el.
- Megmagyaráznád végre, hogy mi bajod van?
- Egyszer az életben nem tudnád végre azt tenni, amire kérlek?! Még csak nem is vagyunk együtt, de ezt akarod tőlem. Pár napja ismerlek. Sőt, nem is ismerlek, de már itt tartunk. Nekem ez gyors, és sok. Anyukám nem erre tanított. Nem akarok könnyűvérűnek tűnni, mert nem vagyok az. Ráadásul honnan tudjam, hogy ha ez most megtörténik, másnap nem-e látlak mással csókolózni? Utoljára kérlek. Menj. El. –tört ki belőlem
- De Ana…
- Nem érdekel Adam. TŰNJ MÁR EL!
Nem szólt egy szót sem, csak felvette a ruháit, és kilépett az ajtón. Hallottam becsapódni a bejárati ajtót.
Egyedül maradtam. Anya miért mentetek el? Szükségem van rád!

***

Verőfényes napsütésre ébredtem. Mennyit aludhattam? Felültem, de a fejem borzasztóan elkezdett fájni, ezért visszadőltem. Kis idő múlva hallottam, hogy valaki bejött a szobámba. Nem volt erőm megfordulni, és felülni, hogy megnézzem, ki lehet az, a fülemre hagyatkoztam, és vártam, hogy megszólaljon.
- Szia, kincsem! Tudatában vagy annak, hogy délután két óra múlt? Hoztam neked ételt.
Ó anya az. Hála az égnek!
Nem tudtam megmozdulni, és válaszként is egy kis dünnyögésre voltam képes.
- Mi történt veled? Mikor feküdtél le aludni?
Nagy nehezen rávettem magam, hogy megszólaljak.
- Valamikor tegnap délután, mikor elmentetek apuval itthonról. Hol voltatok ennyi ideig?
- Elmentünk egy szállodába, és wellnesseztünk egy kicsit. Coco-t pedig beadtuk egy kutyakozmetikába, és szállóba. Jó helyen van, holnap fogom elhozni. Viszont most mesélj, mi a helyzet?
- Anya. Semmi. Szörnyű napom volt, Adam-ot nem sokkal az után elküldtem, hogy kiürült a ház.
- De miért? Mit tett? Még is hazudott?
- Becsuknád kintről az ajtót? Köszönöm.
- Jól van, hagylak most. Ha szeretnél velem beszélni, tudod jól, hogy itt vagyok, szólj. –adott egy puszit a fejemre, majd kiment a szobámból
Most mit csináljak? Lehet, kellene egy zuhany, borzasztóan érzem már magam ebben a ruhában is. Kell a pizsim.
Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy az arcomra hulljon a meleg víz. A hajam is csurom vizes lett, pedig nem akartam még hajat mosni, de így most már mindegy. Beszárítottam élénkvörös hajam, erőtlenül megnéztem a tükörképem, sóhajtottam egyet, és kimentem a fürdőből. Felvettem a kényelmes pizsamám. Ránéztem a kajára, amit anya behozott nekem, és magamban áldottam, mert rájöttem, hogy borzasztóan éhes vagyok. Gyorsan befaltam, lehúztam a redőnyt, bebújtam az ágyamba, és aludtam tovább.

Nem akartam gondolkodni. Az álmaimba menekültem, hogy eljelentsem a valóságot. Most ez volt a lehető legjobb döntés.