Tizenegyedik rész

Egy beszélgetős reggel

Durva, hogyha az ember lelkileg teljesen ki van merülve, mennyit bír aludni. Nem tudom most hány óra lehet, de meglehetősen csönd van még, és a napfény sem annyira erős, mint tegnap, mikor felébredtem egy kis időre. Ezt az „átalusszuk az egész napot” dolgot jó lenne elfelejtenem, mert kötelességeim is vannak, meg szüleim, akikkel jó lenne beszélgetni, na meg persze egy kutyám is, akit elég rég láttam.
Gyerünk Ana, kelj fel, nézd meg az időt, és szedd össze magad! Nem úgy volt, hogy erős leszel? Elvégre külsőt is ezért változtattál!
Felültem az ágyamon, és az éjjeli szekrényemre pillantottam. Rutinból miközben a szemem dörzsöltem, és ásítottam egy hatalmasat felkaptam a telefonom, de valami könnyű dolgot lesöpörtem ezzel a mozdulattal. Megnéztem az időt, 8:02-t mutatott. Letettem a telefonom, és felvettem a földről a papírt, amit sikeresen lelöktem. Nem emlékeztem, hogy bármi ilyesmit ide tettem volna, ezért kíváncsian kinyitottam.  Egy levél volt, de hiányzott a feladó rubrika, szóval fogalmam sem volt, hogy kitől kaphattam. Úgy döntöttem, hogy ezt a dolgot kicsit későbbre hagyom, előbb lerendezem magam, mert borzasztóan nézek ki. Legalábbis úgy érzem, hogy borzasztóan nézek ki. Ráadásul a hasam is egy kiadós korgással jelezte, hogy ennem kéne valamit.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom, fogat mostam, és belenéztem a tükörbe. Kár volt. Szörnyen állt a hajam, teljesen elfeküdtem, ráadásul a szemem alatti karikák valami fergetegesen néztek ki. Olyan voltam, mint akinek behúztak egyet (kettőt). Ezt nem értem, hisz aludtam egy csomót. Bár lehet, hogy többet a kelletnél.
Nem érdekes, úgy is ma itthon leszek, holnapra remélhetőleg elmúlik. Ha nem, akkor anyutól kérek valami csodaszert vagy praktikát, hogy hogyan tüntessem ezt el innen a szemem alól. Nagyon rémisztő.
Felkötöttem a kócot a fejem tetején egy copfba, felkaptam pár itthoni ruhát, és lementem reggelit csinálni. Anya megelőzött, mert épp valami finom dolgot készített. Odamentem hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Jó reggelt! Milyen szép napunk van! Csicseregnek a madarak, viszonylag korán felkeltem, és kipihentnek érzem magam. –lelkendeztem
- Jó reggelt kicsim! Örülök, viszont borzasztóan nézel ki. Tegnap bementem a szobádba még este, mert kaptál egy levelet valakitől. Odatettem az éjjeliszekrényedre. Láttam, hogy aludtál, nem akartalak felébreszteni.
- Igen, megtaláltam, de még nem olvastam el. –mosolyogtam
- Figyelj, szeretnék veled beszélni. Az anyád vagyok, nekem bármit elmondhatsz, próbálok mindenben a segítségedre lenni! Nem tudom, hogy mi történhetett tegnap előtt, mikor itt volt Adam, de jó lenne, ha beavatnál, mert aggódom érted. Ilyet még nem csináltál, hogy átaludtál volna egy egész napot. Minden oké kincsem? Tudom, hogy erős vagy, és próbálod elrejteni mások elől azt, amit érzel, de engem nem tudsz becsapni. Elmesélnéd, kérlek, hogy mik történtek mostanában? Amúgy is keveset beszélünk.
- Jó, rendben. Igazán megérdemelsz ennyi magyarázatot a dolgokra. Maximum kinyírsz azért, amit mesélni fogok.
- Bántottalak én valaha?
- Nem, csak ez a dolog most tényleg övön aluli volt, szégyellem is magam, nem így kellett volna. De meg fogom oldani a dolgot, ne aggódj.
- Nos, akkor belekezdenél, kérlek? Legyünk túl rajta minél hamarabb. –mosolygott
- Szóval meséltem, hogy Adam egy másik lánnyal csókolózott, és hogy ez nekem nagyon fájt. Ugye itt még képben vagy?
- Igen.
- Utána átestem ezen a változáson. Másnap, mikor már vörös hajjal mentem be a suliba, Adam fel sem ismert engem, és úgy bánt velem, mint egy új lánnyal, és teljesen olyan volt, mintha fel akart volna szedni. Ez így nekem teljesen olyan, hogy akkor ennyi erővel az iskolában ezt bármelyik csajjal eljátszhatja akkor, mikor én nem vagyok ott.
- Ebben van valami igazság, de ki tudja, ő lehet nem ilyen, csak… Mindegy, folytasd.
- Aznap megmondtam Belláéknak is, amit gondolok, és Adam-et is lekoptattam órák után. Pénteken is odamentem hozzá, mintha semmi sem történt volna, de felpofoztam ezzel azt közölve, hogy megbántott, és utálom. Megérdemelte szerintem. Hihetetlen, hogy a fiúk mennyire feledékenyek, mert ő nem tudta, hogy miért vagyok rá ennyire dühös. Órák után mikor jöttem volna haza, a bejáratnál elkapott, és magához szorítva megcsókolt. Én sajnos engedtem magam, mert szeretem, nem tudok mit tenni, ezért is vagyok ennyire ki. Feloldódtam, és egy pillanatra semmi dühöt nem éreztem iránta. Aztán hazakísért, én pedig felhívtam. Akkor még nem volt itthon senki. Épp hevesen csókolóztunk, mikor apa kopogtatott és beszólt az ajtón. Őt elküldtem, aztán becsuktuk az ajtót, és már ott tartottunk, hogy én csak fehérneműben voltam, rajta sem volt szinte semmi. Szerencsére ismét kopogtak az ajtón. Akkor te voltál az, gyorsan felöltöztünk, és rendbe szedtem magam, hogy ne legyen feltűnő, hogy mire készülünk. Aztán miután már elmentetek itthonról, ismét csak ott tartottunk, hogy fehérnemű, és már hát… majdnem levette a melltartómat is.
- Hogy micsoda? –szakított félbe idegesen
- Nem történt semmi, mert nekem hirtelen furcsa érzésem lett, és úgymond leszedtem magamról Adam-et. Ő nem értette mi van, de kiutasítottam a házból. Szörnyű lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy majdnem belementem egy olyan dologba, ami után nem biztos, hogy velem maradt volna. Épp ez állított meg. Az a tudat, hogy mi van, ha csak erre kellek neki, aztán továbblép. Na meg persze az is, hogy alapvetően alig ismerem pár napja.
- A lényeg, hogy még időben észhez tértél lányom, és ez a fontos. Nem mondom azt, hogy ezért nem találkozhatsz vele, vagy bármi ilyesmi, mert nem korlátozhatlak már annyira. A 18-at töltöd, nagylány vagy, már szinte felnőtt, és bízom benne, hogy képes vagy saját, tiszteletreméltó döntéseket hozni. Ami az életedben előre visz, és nem ellenkezőleg. Ez a dolog is biztosan meg fog egyszer történni, de remélem azzal a személlyel, akit tényleg neked szánt a sors. Aki az igazi, és mindenét odaadná érted. Aki azért, és úgy szeret, amilyen vagy.  Nem tudhatjuk, hogy ő-e az igazi, vagy más, de ezt csak egy módon derítheted ki, ha igazán megismered. Ha már egy jó ideje együtt vagytok. Hívd ide őt többször, hagy beszélhessek vele én is. Szeretném megismerni. Jó?
- Rendben anya, köszönöm. –odamentem hozzá, és megöleltem
Ilyen szívszorongató beszédet nem igen hallok anyától, de ez most nagyon szép volt tőle. Jó tanácsokat adott, és ezt meg is jegyeztem.
- Akkor reggelizzünk! –mosolygott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára
- Egyébként ez micsoda? Nem csináltál még ilyet.
- Én találtam ki, remélem finom lesz! –szedte ki a sütőből a finomságot
Megettük a reggelit, és még sokat beszélgettünk. Egy igazi anya-lánya reggel volt ez. Szükségem volt már erre, és lehet, hogy több ilyet kellene tartani. Hisz ő nem csak az anyukám, hanem a legjobb barátnőm is. Vele tényleg megbeszélhetek bármit.
- Köszönöm a reggelit és a tanácsokat anyu. Mi lenne velem nélküled?
Megfordultam, és elindultam a lépcsőn felfelé.
- Hé Ana! Kitartás! –kacsintott
Intettem neki, és tovább mentem. Jól kiszellőztettem a szobám. Élveztem az ablakon beáramló reggeli friss levegőt. Odamentem az ablakhoz, és néztem, ahogy egyre többen gyűlnek össze a közeli parkban.

Hiányzik Coco. Olyan jó lenne megölelgetni, és elmenni vele egy kicsit sétálni.

Tizedik rész

Kételyek közt

Mikor becsukódott az ajtó Adam háta mögött, felcsillant szemmel magához vont. Az arca közeledett az enyémhez, majd ajkunk egymáséra tapadt, és heves csókcsatába kezdett. A szívverésem gyorsult, és éreztem, hogy az övé is. Zihálva szétváltunk egy pillanatra, ameddig levette rólam a felsőt. Ledöntött az ágyra, és újra csak csókolt, tüzesen, mintha az élete múlna rajta. Aztán a számról levándorolt a nyakamra, majd végig csókolgatta a hasamat is. Gyorsan levettem róla a pólóját, és végig simítottam izmos felsőtestén. Magamhoz szorítottam, és beletúrtam selymes hajába. Már épp a nadrágunk gombját gomboltuk volna ki, de az ajtón kopogtak.
- Ezt nem hiszem el. Ki lehet az már megint? –hitetlenkedtem
Felkaptam a pólóm, megigazítottam a tincseim, mély lélegzetet vettem, ránéztem az ágyamon ücsörgő félistenre, és kinyitottam az ajtót. Anya állt ott, és kérdő pillantást vetett az ágyamról éppen feltápászkodó fiúra.
- Anya, mit szeretnél itt? –sóhajtottam
- Először is, sziasztok. Másod részről pedig… Adam? –megköszörülte a torkát- Újra itt? Kicsim jó ötlet ez azok után, amit meséltél nekem?
- Nem az történt, amit hittem. Legalábbis hiszek Adam-nak.
- Jó, de akkor megtudhatnám én is, hogy pontosan mi volt? Mert nekem ez így nagyon fura Ana.
- Persze anya, majd mindent elmesélek, és akár Adam is elmondhatja, de nem most. Szeretnék vele kettesben maradni, ezt apának is mondtam már. Miért jön hirtelen mindenki ide? Már csak Coco hiányzik a sorból. Tényleg hol van?
- Lent játszik vele apád. Akkor mi most Augustus-al elmegyünk valamerre. Coco-t is visszük. Tiétek az egész ház, de ne tessék rosszalkodni! –kacsintott
- Jól van anya! Sziasztok! –csuktam be az ajtót
- Úgy tűnik szabad a pálya. –incselkedtem Adam-mel.
- Aminek nagyon örülök! –megölelt, és megcsókolt
Most sokkal gyengédebb volt, és nem sietett sehová. Kigombolta a nadrágom, és lecsúsztatta a lábaimon, közben végig simított a bőrömön. Beleborzongtam. Ő is levette a nadrágját, felegyenesedett, belenézett a szemembe, ekkor hirtelen belém nyilallt egy szörnyű érzés.
Mi van, ha ő csak ezt akarja tőlem, és aztán dob? Nem lehetek ilyen könnyűvérű. Folyton csalódnom kell magamban is. Anya nem ezt tanította nekem.
Újra megcsókolt, de én nem csókoltam vissza, el akartam tolni magamtól, de erősködött, és magához szorított. A nyakam csókolgatta, a keze a melltartóm kapcsához vándorolt. Ki akarta kapcsolni, de én megfogtam a kezét, és levettem magamról. A könnyeim már rég patakokban folytak az arcomon, amit ő természetesen nem vett észre.
- Adam nekem ez nem megy. Kérlek, menj el. –roskadtam össze
- Mi történt Ana?
- Semmi, kérlek, menj el.
- Megmagyaráznád végre, hogy mi bajod van?
- Egyszer az életben nem tudnád végre azt tenni, amire kérlek?! Még csak nem is vagyunk együtt, de ezt akarod tőlem. Pár napja ismerlek. Sőt, nem is ismerlek, de már itt tartunk. Nekem ez gyors, és sok. Anyukám nem erre tanított. Nem akarok könnyűvérűnek tűnni, mert nem vagyok az. Ráadásul honnan tudjam, hogy ha ez most megtörténik, másnap nem-e látlak mással csókolózni? Utoljára kérlek. Menj. El. –tört ki belőlem
- De Ana…
- Nem érdekel Adam. TŰNJ MÁR EL!
Nem szólt egy szót sem, csak felvette a ruháit, és kilépett az ajtón. Hallottam becsapódni a bejárati ajtót.
Egyedül maradtam. Anya miért mentetek el? Szükségem van rád!

***

Verőfényes napsütésre ébredtem. Mennyit aludhattam? Felültem, de a fejem borzasztóan elkezdett fájni, ezért visszadőltem. Kis idő múlva hallottam, hogy valaki bejött a szobámba. Nem volt erőm megfordulni, és felülni, hogy megnézzem, ki lehet az, a fülemre hagyatkoztam, és vártam, hogy megszólaljon.
- Szia, kincsem! Tudatában vagy annak, hogy délután két óra múlt? Hoztam neked ételt.
Ó anya az. Hála az égnek!
Nem tudtam megmozdulni, és válaszként is egy kis dünnyögésre voltam képes.
- Mi történt veled? Mikor feküdtél le aludni?
Nagy nehezen rávettem magam, hogy megszólaljak.
- Valamikor tegnap délután, mikor elmentetek apuval itthonról. Hol voltatok ennyi ideig?
- Elmentünk egy szállodába, és wellnesseztünk egy kicsit. Coco-t pedig beadtuk egy kutyakozmetikába, és szállóba. Jó helyen van, holnap fogom elhozni. Viszont most mesélj, mi a helyzet?
- Anya. Semmi. Szörnyű napom volt, Adam-ot nem sokkal az után elküldtem, hogy kiürült a ház.
- De miért? Mit tett? Még is hazudott?
- Becsuknád kintről az ajtót? Köszönöm.
- Jól van, hagylak most. Ha szeretnél velem beszélni, tudod jól, hogy itt vagyok, szólj. –adott egy puszit a fejemre, majd kiment a szobámból
Most mit csináljak? Lehet, kellene egy zuhany, borzasztóan érzem már magam ebben a ruhában is. Kell a pizsim.
Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy az arcomra hulljon a meleg víz. A hajam is csurom vizes lett, pedig nem akartam még hajat mosni, de így most már mindegy. Beszárítottam élénkvörös hajam, erőtlenül megnéztem a tükörképem, sóhajtottam egyet, és kimentem a fürdőből. Felvettem a kényelmes pizsamám. Ránéztem a kajára, amit anya behozott nekem, és magamban áldottam, mert rájöttem, hogy borzasztóan éhes vagyok. Gyorsan befaltam, lehúztam a redőnyt, bebújtam az ágyamba, és aludtam tovább.

Nem akartam gondolkodni. Az álmaimba menekültem, hogy eljelentsem a valóságot. Most ez volt a lehető legjobb döntés.

Kilencedik rész

Reggel újult erővel kezdtem bele a tennivalókba. Gyorsan felkaptam magamra egy másik feszülős göncöt, kicsit megráztam vörös, nagy hullámos hajam, fogtam egy vörös rúzst, két gyors mozdulattal kirúzsoztam a szám, gyorsan felvittem egy kis szempillaspirált is, megnéztem magam a nagy tükrömben is, és elégedett voltam az onnan visszatükröződő lány kinézetével. Igazából nem is értem miért nem léptem meg eddig ezt, amit most. Pillanatnyilag boldognak érzem magam, és ez így is marad.
Adtam Coco-nak egy puszit, felkaptam a táskám, és lementem a konyhába. Megreggeliztem, elköszöntem anyutól, és elindultam a suliba.
Péntek van, általában ez a leglazább napom a suliban. Egy rajzóra, magyar, matek, ofő, és tesi. Nem is olyan szörnyű, túléljük!
Beléptem a suli ajtón, és egy srác totál rám kattant. Jött utánam, kérdezősködött, nyalizott, és sorolhatnám még. Biztosan mindenki tudja, hogy mit akart tőlem. Szánalmas fiú.
Rámosolyogtam, majd szépen lekoptattam magamról. Rögtön lehervadt az arcáról a mosoly, mire én jót nevettem.
Adam-mel újra összefutottam, most nem egészen láttam vidámnak. Szomorúan, és megbánó tekintettel nézett rám, majdnem megenyhültem. Ja, nem, mégsem. Nem bocsáthatom meg neki azt, amit tett azzal a… 
Újabb megközelítési módszere a kínzásának. Oda mentem hozzá.
-Szia Adam! –mosolyogtam kedvesen
-Hát szia. Te hogy-hogy ide jössz hozzám? Nem úgy volt, hogy teljes mértékben megharagudtál rám valamiért, amiről nem tudok? –nézett rám értetlenül
-Ez nem tök mindegy már? Megbocsájtottam. –bújtam volna hozzá, már majdnem megölelt, erre egy váratlan pillanatban jól pofon húztam
-Még is mit hittél? Hogy egyik napról a másikra majd elfelejtek mindent? Hát rosszul hitted, mert nem! –megfordultam, és elmentem
Még a szemem sarkából láttam, hogy az arcát fogdossa, és a földet nézi. Kicsit erősebbre sikerült ez az ütés, mint akartam. Mindegy, így történt, elvégre megérdemelte.
Harmadik óra után egy lány barátkozni próbált velem.  Nincs szükségem most barátokra, főleg nem kamura, szóval őt is otthagytam.
Ez olyan nevetséges nem? Megváltozik külsőre egy ember, de belsőre ugyan az marad, és még is több embert érdekel, mint azelőtt. Ebből látszik, hogy mindenkit csak a külső érdekel. Bár Adam úgy szeretett engem, ahogy… Nem, ő sosem szeretett, becsapott! Undorító, amit tett!
 
Végre kicsöngettek utolsó óráról is, kicsit elfáradtam. Jól megdolgoztatott minket a tesi tanár. Már indultam haza, mikor Adam egy szó nélkül elém vágott, magához szorított és csókolt. Csókolt, mintha az élete múlna rajta. El akartam tolni magamtól, de ő sokkal erősebb, így semmi esélyem nem volt. Elengedtem magam. A csókja még mindig mámorító, és csodás, talán sosem fogom megunni. Oly édes, és szenvedélyes.
Mikor már érezte, hogy nem ellenkezem, lassacskán elhúzta a fejét az enyémtől, de nem engedett még el. Megrészegedve kapkodtam a levegőt, mire mutató ujjával felemelte állam, hogy belenézzen a szemembe.
-Mondd csak életem! Mi a baj? Tudod, hogy imádlak! Mi volt ez a suliban? –kérdezte
-Én… Láttalak… Láttalak egy lánnyal csókolózni! Hogy lehetsz ilyen undorító? –kérdeztem potyogó könnyekkel
-Én azt nem akartam! Erőszakból a lány megcsókolt, gondolom azt már nem láttad, hogy ellöktem magamtól, és ráolvastam, hogy ezt ne merészelje még egyszer.
-Nem, nem lá… -be sem fejeztem a mondatot, már is összeért az ajkunk. Úgy csókolt, mint még soha. Eleinte gyengéden, bocsánat kérően, majd egyre szenvedélyesebben.
Valószínűleg akik jöttek ki a suliból, mindvégig minket néztek. Persze nem álltak meg azt lesni, hogy mi hogyan csókolózunk, csak minket figyeltek, ameddig lementek a bejárat előtti lépcsőn. Legalábbis én így éreztem, nem láthattam, mert a szemem csukva volt. Élveztem ezt a pillanatot, ameddig csak lehetett. Dühöm egy pillanat alatt felszívódott. Csak melegséget, szeretetet, boldogságot éreztem.
Szeretem, ez ellen nem tehetek semmit.

Hazakísért, feljött a szobámba, és folytattuk, amit befejeztünk. Annyi különbséggel, hogy lelökött az ágyra, rám mászott, csókolt, erősen, kínzón. Egyszer csak abbahagyta.
-Figyelj csak. Be lehet kulcsolni az ajtód? –csillogott a szeme
-Persze, ott a kulcs. –válaszoltam
Felállt, és csak annyit hallottam, hogy kattan a zár.
Visszajött hozzám, és elkezdett vetkőztetni. Engedtem neki, én is akartam, de azért óvatosan megkérdezte:
-Lehet? Nem baj?
-Csináld! -kérleltem
Levette rólam a felsőm, végigsimította kezét a nyakamtól végig a hasamon egészen addig…
Elöntött egy bizsergően jó érzés. Én is elkezdtem vetkőztetni, mire már mindketten csak fehérneműben voltunk.
Már vette volna le rólam a melltartót, erre egyszer csak valaki kopogtatott az ajtón.

-Kincsem!! Itt vagy? –hallatszott a hang
Apa az! A fenébe! Ő úgy félt engem és úgy vigyáz rám, mint a szeme fényére, ha kiderül, hogy mit csinálunk, megöli Adamet.
-Figyelj, ezt most nem folytathatjuk! Apa kinyír téged! -suttogtam
-Miért? Nem voltál még együtt senkivel, hogy ennyire félsz apudtól?
-NEM! Sajnálom, előbb kellett volna elmondanom. –temettem tenyereimbe az arcom
-Ssss! Nincs semmi baj! Akkor most már mindenféleképp enyém leszel! Ha nem is most, majd máskor. –mosolygott, és adott egy röpke csókot
Gyorsan felkapkodtuk magunkra a ruhát, és kinyitottam az ajtót. Apa ott állt.
-Ömm. Szia apa! Hát te? Mit szeretnél? –kérdeztem
-Sziasztok. Mit csináltatok odabent? Miért zárkóztál be? –idegeskedett
-Csak szerettünk volna kettesben lenni úgy, hogy senki sem zavar meg. Tudod ma békültünk ki!
-És mire készültetek? Nagy volt bent a csönd! Ugye tudod fiam, ha bármit is csinálsz a lányommal, megbántod, vagy bármi ilyesmi, neked véged!
-Rendben uram, megértettem, de biztos lehet benne, hogy semmi rosszat nem teszek a lányával!
-Adam hagyd… Apa ne félts már ennyire! Tudom, hogy mit csinálok! 17 múltam hahóó!
-Jó, de tudod, hogy nagyon féltelek!
-Tudom, apa, tudom! –megöleltem –De most kérlek, békén hagynátok minket? Most az egyszer!
Apa egy puszit nyomott a homlokomra, majd lement a lépcsőn.

Kettesben maradhattunk Adammel. Azt csinálunk, amit csak akarunk! Szuper!

Nyolcadik rész

Egy jó nap a gimiben

Másnap, mikor beléptem a suliba, minden szem rám szegeződött, a diákok sutyorogtak, majd egyszer csak odajött hozzám egy srác ezzel a kérdésével:
-Szia! Új vagy a suliban? Miért nem láttalak eddig? Jól áll a vörös! –lelkendezett. Ha lehetett volna, szerintem azon nyomban felszed. Csakhogy én nem engedem magam.
-Szia. Nem, én eddig is ide jártam. Anabel Smith vagyok. Örvendek. –vigyorogtam.
A fiú mikor meghallotta a nevem, nézett egyet, megfordult, és tovább ment.  Röhejes, hogy az embert a külseje alapján ítélik meg.
Becsöngettek. A tanárok vajon mit szólnak majd? Kíváncsi leszek. Matek az első órám.
-Jó reggelt kívánok mindenkinek! Nyugodtan üljenek le. Ki a hiányzó?
-Jó reggelt Mr. Roberts! –hangzott egyöntetűen.
-Anabel Smith hol van? Hiányzik?
-Itt vagyok Mr. Roberts! –szólaltam meg.
-Nocsak, mi ez az új külső? Jól áll a vörös. –kacsintott rám.
Azt tudni kell, hogy eléggé fiatal a matek tanárunk.
-Úgy gondolom jó a változatosság. Köszönöm. –mondtam.
Ennyi volt az óra elei beszélgetés, folytattuk is az anyagot tovább. Éreztem a hátamon, az oldalamon, mindenhol, hogy az egész osztály engem néz, kivéve azokat, akik előttem ülnek. Fura érzés volt, de felpezsdített. Most én leszek a suli „új” báránya, amíg el nem terjed a hír, hogy megváltoztam.  Kíváncsi leszek Adam fejére, mikor meglát engem. Már ha felismer.
Kicsöngettek. Végig sétáltam a folyosón, direkt dögösebben, ugyanis feszülősebb cuccok voltak rajtam. A nadrágom fekete fényes anyagból volt, olyasmi, mint a bőr, de mégsem. A felsőm is passzosabb volt, fekete, valami mintával. Ezért a hajam csak úgy rikított.
A vonulásom alá ennek a zenének az elejét lehetett volna elképzelni.  Sexy silk
Mindenki engem nézett, majd szembe jött velem Adam.
-Helló! Ki ez az iszonyatosan dögös csajszi ebben a suliban? –kérdezte.
-Szia Adam.
-Ismerjük egymást? Te nem most jöttél? Már meséltek is rólam? Hát megáll az ész. –hitetlenkedett.
-Nem, ha nem tűnt volna fel, Anabel vagyok. Na kopj le. –megnéztem a körmeim, majd úgy indultam el, hogy meglökjem a vállát az enyémmel.
Ámult, és bámult, megfordult, és nézte, ahogy megyek. Szánalmas, hogy az a pasi nem ismer meg engem, aki állítólag annyira, de nagyon szeretett. Vicces!
Út közben összefutottam a három gráciával, Bellával, és a két lotyóval. Megálltam előttük, és elkezdtem szónoklatom, mert láttam rajtuk, hogy irigyen néznek rám.
-Sziasztok drágáim. Na mi az, csak nem irigykedünk? Anabel Smith-re mostantól lehet irigykedni. Na puszi! –ejtettem egy gúnyos mosolyt, és tovább léptem. Láttam, ahogy tátva marad a szájuk, és elkezdenek sutyorogni. Erre már nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy: „Lúzerek!”
Végeztem a suliban, és indultam volna haza. Majdnem kiléptem az ajtón, de Adam megállított.
-Mit akarsz? –kérdeztem idegesen.
-Beszélhetnénk Ana?
-Nem, nincs többé közös témánk! Kopj le rólam, ha már nem vagyok olyan jó neked, akkor miért jössz utánam?
-Mi az, hogy nem vagy elég jó nekem? Miért mondod ezt? Mi lett veled? Jól nézel ki így… Csak nem értem a nagy változást. Ez nem te vagy.
-Ide figyelj, nem fogom az orrodra kötni. Na SZIA!
Kiléptem az ajtón, és becsaptam magam után. Nem leszek többé az a kis nyuszika, aki mindent eltűr, nem szól bele semmibe. Ennek vége! Ha nem tetszik, ez van.
Haza értem, a kutyuskám már az ajtóban várt.
-Szia Coco! Kutyusom mi van veled? Neked tetszem így?
Erre ugatott egyet, csóválta a farkát, és körbe szaladt.
-Akkor bizonyára igen. Szeretlek!
Igazából abban sem vagyok biztos, hogy a suliban nem tetszett-e mindenkinek ez az új stílus. Kivéve a lányokat, mind irigy volt rám, láttam a szemükben.
Ez a nap a suliban nagyon tetszett. Jól éreztem magam, mert láttam az emberek arcán a döbbenetet. Az első órám szuper jó volt, a tanárom egy csomót foglalkozott velem. Eddig sosem volt így.
A folyosón mindenki megfordult utánam, megmondtam a magamét a három mihasznának, Adam-ről nem is beszélve. Vicces volt a feje, mikor ott hagytam. Engem nem fog átverni, megcsalni, becsapni.
Ez lesz a bosszúm, szép, és kínzó bosszú. Ha szeret is, akkor ezzel a külsővel biztosan elérem a célom. Szenvedni fog, amiért nem nyúlhat hozzám, és én lerázom magamról.
Ameddig ezek a gondolatok jártak a fejemben, felmentem a szobámba, lecsupaszítottam magam, beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a jó meleg vizet.
Mikor végeztem, felvettem a pizsim, mert nem szándékoztam már sehová sem menni. Elővettem a tanulni valót. Kis időn belül ezzel is végeztem. Bekapcsoltam a tv-t, ugyanis pont a kedvenc filmem ment az egyik csatornán. Hoztam egy kis popcorn-t, és leültem filmezni.
Mire vége lett, egészen besötétedett, így nem halasztgattam tovább, gyorsan megvacsoráztam, és mentem aludni. Ha továbbra is azt akarom, hogy ez a dolog működjön, szép kipihentnek kell lennem.

Remélem a holnapi napom is jól fog sikerülni. Magamhoz öleltem a legkedvesebb plüssöm, és mosolyogva elaludtam.

Hetedik rész

Kezdj új életet! 

Kedves Naplóm! 

El sem hiszem, hogy ma mi történt velem! Annyira jó volt, leírni nem lehet. Szeretne engem? Igazán? Vagy neki az csak ilyen könnyen ment, hogy kiderítse, mit érzek iránta. Aztán lehet, elmeséli az egész iskolának. Jaj, mi lesz velem, ha tényleg ez történik! Bele gondolni sem merek. Viszont bízom benne, hogy igazat mondott, és nem fog becsapni.

Gyorsan megcsináltam a házim, elmentem fürdeni, és aludtam, hogy minél előbb másnap legyen. Találkozni akartam vele!
Kedd 7:40. Az ébresztőre gyorsan kikeltem az ágyamból, összekaptam magam, megcsináltam a szendvicsem, és gyorsan megreggeliztem. Felkaptam a táskámat, elköszöntem Coco-tól, és már indultam is. Előbb értem be, mint szoktam. Leültem a terem előtti padra, és vártam, hogy jöjjön Adam. Nem jött. Akkor majd a következő szünetben.
Nem tudtam az órára figyelni, pedig fontos lett volna, csak zavart, hogy ma még nem láttam. Biztos minden rendben fog menni? Mindenki olyan furcsán nézett rám mikor beléptem a suliba.
Óra után a folyosón sétálgattam, hátha meglátom őt, de helyette azzal szembesültem, hogy mindenki rólam beszélt. Kínosan éreztem magam. Jó volt a megérzésem, valami nem stimmel. Amúgy is furcsa volt, hogy ennyi idő után megcsókol engem, hisz alig ismer, és már szeret? Valami nem oké abban biztos vagyok.
Ekkor oda jött hozzám egy lány, és elkezdett lökdösni, meg azt mondogatta, hogy szálljak le Adam-ről, vagy különben bajok lesznek. Aztán addig fajultak a dolgok, hogy pofon húzott. Én nem tűrhettem, ezért ráugrottam, és megszaggattam. Velem ne szórakozzon senki. Főleg ne ez a némber itt előttem. Jól megcibáltam, sok diák körbe is állt, és kíváncsiskodón nézte a történteket. A fene azt a kíváncsi fejeteket!
A lány miatt az igazgatói irodában kötöttem ki. Eléggé leszidtak, hiába nem én kezdtem az egészet. Ráadásul a lány nem kapott semmit, nekem viszont ezért fel kell mosnom a tornatermet. Szuper!
Mikor kiléptem az igazgatói irodából, és kanyarodtam volna arra az irányba a folyosón, ahol órám lesz, hirtelen megláttam Adam-et, és egy lányt együtt. Behúzódtam a fal mögé, és kukucskálva néztem, mi történik.
Ugye nem? Ugye ez nem igaz?
Hirtelen a lány magához húzta, és megcsókolta, aminek nem mondott nemet. Nem is akarta eltolni magától, hogy hékás én szeretek már valakit. Becsapott engem.
Potyogó könnyekkel elviharoztam mellettük, aztán már csak annyit láttam, és hallottam, hogy Adam megfordul, és a nevem kiáltja. Nem érdekelt, most nem akarok vele beszélni. Érzelmek nélkül bele tiport a lelkembe. A szívembe férkőzött, majd eldobott, mint egy papír fecnit. Elszomorító, hogy milyen emberek élnek ezen a földön.
Beértem a következő órára, igaz kicsit késve, de szerencsére a tanár nem volt még bent. A tanteremben mindenki rólam susmorgott. Egyedül voltam, teljesen egyedül, és most mindenki a fejem tetejére tornyosult.
Valami rosszat tettem Istenem, hogy így büntetsz?
Nagy nehezen kibírtam a további órákat, de nem tudtam megállni, hogy ne könnyezzen a szemem. Csak is ő járt a fejemben, és az a lány… és hogy ők együtt.
Tönkre tettetek! El akarok innen menni!
Bementem az öltözőbe, lepakoltam a holmim, mentem a felmosóért, és csináltam, amit kellett. Két órámba telt, mire végeztem ezzel a hatalmas tornateremmel. Direkt megszabták, hogy kétszer kell végig menni, hogy tiszta legyen. Egy nem elég, kétszer kell. Persze! Miért is ne?!
Holt fáradtan, megalázottan, koszosan, és kisírt szemekkel tértem haza.  Nem volt szükségem másra, mint egy jó kis zuhanyra, és pihenésre. Nem érdekel a tanulás, nem írok ma házit!
Mikor a szüleim hazajöttek, anya bejött a szobámba. Látta, hogy a párnába fojtom könnyeim.
-Kincsem mi a baj? –ült le az ágyamra.
-Annyira megaláztak engem anya! –szipogtam.
-Hol? Mikor? Miért?
-Tudod, meséltem arról a srácról. Nos… Mi tegnap csókolóztunk. Azt hittem minden rendben lesz, de csőbe húztak! Becsapott engem. Nekem ez fáj, mert totálisan beleszerettem. Ráadásul ma odajött hozzám egy lány, lökdösött, majd pofon húzott, de én ezt nem tűrtem, ezért megtéptem. Az igazgatóiban kötöttem ki, amiért azt a büntetést kaptam, hogy a tornatermet kellett felmosnom kétszer egymás után. Ez két órámba telt, tudod, hogy milyen nagy az a helység. Anya, én nem akarok tovább itt maradni! Mindenki utál, megaláztak, nevetnek rajtam. Mi jöhet még? Félek, és elegem van! –tört ki belőlem.
-Tudod kicsim ez nem ilyen egyszerű. Nem írathatunk át olyan könnyen egy másik iskolába. Ami ma történt veled, eléggé megalázó, az tény, és való. De mit tett az a fiú, hogy ennyire bánt ez az egész?
-Láttam, ahogy a suliban csókolózik egy másik lánnyal.
-Micsoda? Ez hallatlan! Arra kérlek, légy erős, szedd össze magad, és mutasd meg mindenkinek, hogy téged nem tiporhatnak a földre!
-Megteszek minden tőlem telhetőt.
Egy puszit nyomott a homlokomra, megölelt, majd kiment a szobámból. Én ledőltem, és tovább folytattam a bőgést, és a szenvedést. Nem bírtam tovább, mert fájt, iszonyatosan fájt, amit láttam. Úgy érzem, ezt sosem bocsájtom meg neki.
Elszántam magam. Ha lelkileg erősnek mutatom magam, akkor külsőleg sem lehetek egy szerény kinézetű lányka. Lecserélem a ruhatáram. Kidobáltam a szekrényemből az összes ruhát, amit csak lehetett. Van, amelyiket átszabtam, de a legtöbbjét kidobtam. Lementem anyához, hogy újakra kérjek pénzt. Sokat kértem, de megígértem, hogy most egy jó darabig nem kell más, erre van szükségem. Na meg anya talán érti is, hogy mire gondolok. Felvettem a cipőm, és elmentem a legközelebbi plázába. A legelső dolog, ami eszembe jutott, azaz új hajszín. Mivel szőke a hajam, ezért könnyen tudom változtatni a színét. Igaz visszafelé már nem éppen, de ez engem nem érdekel! Vettem egy nagyon élénkvörös színű hajfestéket. Ez tökéletes lesz!
Ezen kívül ebben a drogériában még beszereztem körömlakkokat, és néhány sminkterméket is, mint például szemhéjtus, rúzs, szájfény, szempillaspirál. A következő célpont viszont már ruházati üzlet volt.
Lássuk csak! Én nem tartom a saját alakom csúnyának, ezért váltok feszülősebb felsőkre, és nadrágokra. Eddig laza, félénk voltam, most dögös, és merész leszek! Lesz, ami lesz!
Lekapdostam a legjobb, legdögösebb ruhadarabokat, felvettem őket, és nem ismertem magamra. Oda képzeltem a vörös hajat, és tökély. Új Anabel Smith.
Vettem magassarkúkat, passzos nadrágokat, és felsőket, vörös, oldalt cipzáras bőrkabátot, ékszereket, és indultam haza.
Mikor anya megtudta, hogy mit tervezek, elállt a lélegzete is, de nem számít, én megváltozom. Nem a suli, és az emberek miatt, magam miatt. Kíváncsi leszek a fejekre, mikor belépek majd ezekben a cuccokban, és vörös hajjal a suliba.
Neki is láttam befesteni a hajam, rajta hagytam annyi ideig, ameddig kellett, majd lemostam, és megmostam. Vizesen eléggé furának láttam magam, de mikor beszárítottam, eléggé tetszett azaz illető, aki visszanézett a tükörből.  

Feltűztem az „új” hajam, majd lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, és lefeküdtem aludni. Teljesen megnyugodtam, sőt igazán várom a holnapot. Még akkor is, ha nem tanultam semmit. Nem érdekel…